Pénteken középiskolás nyílt nap volt a karon. Szerte az országból érkeztek érdeklődő csoportok, hogy megnézzék az egyetemünket. Épp az épületünk előtt sétáltam a csodálatos napsütésben, ám elég komor hangulatban, amikor befutott egy busz, tele gimisekkel. Parkoló helyet keresett, nagyon lassan ment. Valami modern busz volt, belül egymás felé néztek a székek, és egymás hegyén-hátán vagy tíz-tizenöt tini csaj ült benn egy kupacban. Nevettek, integettek, és kiraktak egy kézzel írt feliratot az ablakba (amit nyilván korábban elkészítettek).
Ennyi állt rajta: „SZEXI VAGY”
Nevettem és dobtam egy puszit. Még jobban integettek.
Jól esett ez az egy perc felhőtlen mosoly.
