Asszem már említettem, hogy nagy rajongója vagyok Szétszedős Géza Szétszedtem projektjének. Tiszteletem jeléül következzék most egy cikk az ő stílusában. (Csak hogy elmondhassa, hogy elért valamit az életben: stílust teremtett...)
Az úgy kezdődött, hogy behalt a fénycső a fürdőszobában. Azaz úgy kezdődött egy-két évvel korábban, hogy vettünk egy fénycsövet. Azaz még korábban, hogy vettünk egy lakást. Azaz...
No, álljunk csak le! Szóval a fürdőben a tükör feletti lámpáról van szó. Annak idején évekig nem volt itt rendes lámpa, mert:
1. Olyan lámpa kellett, ami védett a vízcseppek ellen (IP44, ha mond ez valakinek valamit), hiszen közvetlen a mosdó mellett van a kád a zuhannyal
2. Olyan lámpa kellett, aminek nem kell védőföld vezeték, mert az itt nincs
3. Olyan lámpa kellett, ami legalább 40-50 cm széles, mert a tükör közepétől vagy 20 centire jön ki a vezeték a falból, és nem árt, ha eltakarja. A friss csempét nem bontjuk meg!
4. Ha lehet, olyan lámpa kellett, ami ki is néz valahogy.
Mivel sokáig nem találtuk ilyet, ezért évekig egy csupasz foglaltba volt betekerve egy százas izzó. Hogy ne lógjon csak úgy, egy helyes kis szigszalag darabbal fel volt kötve a WC-tartály csövére. Ez bár nagyon jól bevált a gyakorlatban, azért elvben mégsem volt ideális megoldás:
4. Rondább volt, mintha G. Győző és B. asszony fürdőruhás posztereivel díszítetném a fürdőt
3. Nem takart semmit, bár az előző pont miatt ez igazából mindegy volt
2. Hihi, védőföld az speciel tényleg nem kellett neki
1. Életveszélyes volt
Szóval azért csak eljött az idő, amikor felkerült a csupasz foglalat helyett egy fénycsöves lámpa. Nem valami gyönyörű darab és elvileg nem is tudja az IP44-et, de azért eléggé vízálló az egybeöntött burája miatt és égész tűrhetően is néz ki, ráadásul olcsó is volt.
Ugyanakkor viszont valami nevesincs kínai cuccról van szó, amiben a fénycsőhöz tartozó előtét elektronika mostanra megadta magát. Elvileg lehet ilyesmit külön is kapni, de sajnos nem a közeli boltokban. Így esett, hogy vettem bő háromezerért egy komplett lámpát, azzal a nem titkolt céllal, hogy szétbarmoljam, és átmentsem belőle az elektronikát az enyémbe. Kezdődjék hát a képregény!
Ezt vettem tehát. A rajongók miatt nem vágtam kis a képből Eszter kezét és lábát.
Különben ezt a lámpát konyhaszekrény alá tervezték, és arra a célra bizony nem is tűnt rossz darabnak. A sorsa azonban megpecsételődött, amikor a karmaim közé került! (sátáni kacaj)
Egész normális útmutatót adtak hozzá. (Ugyan jelen esetben tök érdektelen, de ezek beszkennelése szintén műfaji követelmény.)
EU zászló és „Made for Europe” (készült Európa számára) felirat. Vicces. (És persze életlen is, de ez már az én hibám.)
Ezt mind kaptam a pénzemért a lámpához. Csupa kincs, amire nincs most szükségem, de persze azért elrakom. (Géza is így kezdte, aztán hova jutott...)
Ilyen a lámpa szétszedve. Én is jó fej vagyok, le sem fényképeztem egyben.
Sőt, majdnem ki sem próbáltam. Már épp kezdtem nekiállni tovább bontani, amikor eszembe jutott és gyorsan bedugtam. Világít.
Ilyen hátulról. Hát, ez nem tartozik azok közé a dolgok közé, amelyek hátulról izgalmasabbak...
Nem adta könnyen magát. Nem bonthatóra tervezték, ezért beragasztották a végét. Itt jött be viszont az a bölcsesség, amit idén a Kékszalagon tanultam:
„Ha nem megy, erőltesd!”
Kicsi csini kapcsoló, enyém vagy!
A másik oldalhoz komolyabb kínzóeszközök kellettek. Mondjuk a csőfogó csak az én megnyugtatásomra és persze a lámpa megfélemlítésére szolgált.
Győzött az erő.
Mi van a szigetelés alatt? Forrasztás.
Vágunk!
Ezért küzdöttem
Ez pedig nem kell
A panel nagyban
Ez az eredeti lámpa
Ha ilyen, akkor vagy a fénycső égett ki, vagy az előtét ment szét. Sajna most az utóbbi.
Sz*r
Kincsek be a zacsiba
Műtéthez felkészülve: fogó, csavarhúzó, WC-kefe
A beteget kórházba szállítottuk. Egyszerűbb az asztalon szerelni, pláne ilyen remek akciós újságokon.
Hopp, egy kis probléma: sajna az új áramköri kártya nem fér bele a régi dobozába. Ismét csak az erőszak a megoldás.
Újabb probléma: a nyáklapról lelógó drótok túl rövidek lettek. (Nem én csesztem el kérem szépen, a kapcsoló volt túl közel.) Ezúttal ésszel oldjuk meg.
Forrasztunk. (Nem egy szuper páka, de ez van itthon.)
Valaki megtaníthatna forrasztani! Nem megy ez nekem. Például nem kéne a pákahegyen megmaradni a cinnek? És ha lecsiszolom?
Csak sikerült.
A sorkapcsot gondolom hivatalosan nem így kell darabolni.
Kilóg.
Összerakva. Eddig kicsit védettebb volt a vízcseppek ellen, de okkal remélhetjük, hogy ezután sem jut ide be víz.
Jelmezes főpróba. Emberek, ez működik!
Fenn a falon. A képen elrejtve a Mester is látható, szemei diszkréten kitakarva.
No vajon? (Le kéne mosni a tükröt.)
TA-DA!!!!!!!!
