Két hete ott tartottunk, hogy úgy-ahogy jár a kiscsaj. Kicsit még bizonytalan volt, ezért inkább kézen fogva szeretett menni, amit ellentmondást nem tűrő "séta" kijelentéssel hozott tudomásunkra. Ez volt az első szava ébredés után, és még elalvás előtt, hulla fáradtan is ezt mormolta. Picit ment csak az agyunkra.
Azóta már egész stabilan jár egyedül, nincs is annyi deklarált séta. Mi meg persze ugyanúgy rohanunk utána, mert körbe-körbe járkál egész nap, miközben fantasztikus kreativitással tudja veszélyeztetni saját és környezete testi épségét.
Ami miatt mindezt leírom az a ma esti cukiság volt. Két kézzel megfogja a babája két kezét, felemeli elém, rám néz és közli, hogy "séta", majd elindulnak kettesben a konyha felé... Imádom!!
... és rohanunk utána...
