Valami más lett. Megváltozott. A levegő vibrál, stb.
Ahogy írtam már, Eszter eddigi szókincse a következő volt: szia, hinta, néha kicsit palinta, baba és néha mama. Ma Vikivel egy kockával játszottak, és legnagyobb meglepetésünkre simán elismételte, hogy ko-ka. Vacsi közben a fejrázást egy határozott „Nem”-mel erősítette meg, és a képeskönyvben is simán Viki után mondta, hogy „cica”. Ezt amúgy tök hibátlanul. A „csigabiga” szót is megpróbálta utánam ismételni, szerintem tök jó volt, de ezt azért még nem adjuk meg. Viszont lefekvés előtt, hulla fáradtan, az ágyikójánál ácsorogva mindkét kezére szükség volt valami vacakhoz, és hosszú másodpercekig magáról picit megfeledkezve kapaszkodás nélkül két lábon állt. Fú, ha csak tized ennyit fejlődnék én egy nap!
