Kicsit olyan érzésem van, mint amikor általánosban intőt vittem haza. Jobb azon túllenni és megmutatni hamar az ősöknek, ha halogatja az ember, csak rosszabb lesz. Szóval, khm, izé,...  van egy újabb telexgépem. Na jó, kettő. Igen, az összesen négy. De meg tudom magyarázni!

Viszont hosszú a sztori, ezért úgy döntöttem, folytatásokban írom meg. Készítsenek hát egy italt, dőljenek hátra és kezdődjön az első felvonás! Függöny.

Utazzunk vissza másfél évet az időben! 2008 őszén csúszott félre az egész, amikor is elfogadtam az első telexgépet -- nevezzük őt ezután egyeskének. Mai eszemmel kicsinek mondanám, legalábbis az újabbak sokkal nagyobbak. 110 voltról ment, azaz ment volna, de még papírt sem sikerült fűzni bele. Aki nem emlékszik, itt elolvashatja részletesen. Innen nem volt visszaút, tavaly nyáron ötezerért vateráztam egy újabbat, a kettesként. Addiktív, bizony. Nemsokára még kettő jött, sőt, valami nagyon titkos dolog is van készülőben...

Kezdjük azonban az elején, egyeskével! Eddig kép sem volt róla, most pótlom az elmaradást:

Egyeske vitathatatlanul a legszebb az összes között: míves billentyűi végleg letűnt időket idéznek. Teljesen mechanikus, azaz pár relén kívül mindent az egyetlen motor forgó mozgását használó karokkal, sínekkel, peckekkel, karmokkal, rugókkal és a jó ég tudja mikkel oldottak meg. Csodálatos, mai szemmel szinte hihetetlen megoldások ezek. Lesz is még szó róluk később bőven. Ez a távgépíró amúgy Olivetti gyártmány, és ahogy látható, a billentyűin magyar feliratok vannak, még ha néhány kicsit furcsa is.

Sikerült időközben kölcsönkérnem egy 110 voltos tápegységet. Stílusosan hatalmas és nehéz ez is, nem hiába, egy kilowatt az egy kilowatt. Ennyit tud ugyanis ez a táp, állítólag valami műholddal kommunikáló cucchoz használták anno. E táp segítségével bekapcsolva a gépet sajnos továbbra sem csinál semmit, de azt legalább borzasztó hangosan teszi. Tényleg nagyon hangos! Ráadásul büdös is, erősen ózon szagú, a motorra ráférne valószínűleg egy kis generálozás. Íme két mini videó a bekapcsolt gépről. Az elsőn jól látszik a tápegység is!

A távíróhálózati interfészére csatlakozva (hm, ez a csatlakozó is megér majd egy misét) sem sikerült semmi életjelet kicsiholni belőle, ráadásul továbbra sem tudtunk papírt belefűzni. Később egy távgépíró-javító szakember is látta, aki szerint azért nem megy bele a papír, mert vagy eltörött, vagy nagyon megszorult benne valami. Ez így túl sok hiba együtt, ezért ekkor inkább ketteskére, a T1000-re fókuszáltam. Ez azonban már egy másik történet.

Eddig mára a sztori, folytatása következik, ez épp csak kedvcsináló volt. Az epizód második része (vagy színházban vagyunk és függöny van meg felvonás? Bocsi, kicsit beleképzavarodtam!) egy kicsit a távgépíró technikát hívatott bemutatni, ha már ennyit vesződök ezekkel a vackokkal. Azok se ijedjenek meg, akik alapból Eszter miatt olvassák a blogot: nem kell távközléstechnikai mérnöknek lenni ahhoz, hogy meg lehessen érteni a továbbiakat!

Az elv egyszerű: van két ilyen gép, összekötve egy hálózattal. Létrehozok egy kapcsolatot, azaz a telefonhoz hasonlóan tárcsázok. (Igaz, sokszor a tárcsa nem a távgépíróban van, hanem egy másik dobozban, erről majd talán később). Ezután ha leírok valamit az egyik oldalon, az megjelenik a másik oldalon is, pont, mint a mai chat programokban (MSN, Skype, stb.). Maga a találmány régebbi, mint a telefon! Morse 1837-ben szabadalmaztatta a távíróját, de az még nem betűket, csak pont-vonalakat nyomtatott. Húsz év sem kellett, és 1854-ben Hughes szabadalmaztatta a betűnyomó távírót, és további majd’ negyed század kellett a Bell-féle telefonig (1876). A szó elszáll, az írás marad, tartja a mondás, és pont ez, a dokumentálható kommunikáció lehetősége miatt maradt fenn másfél évszázadig, egyre tökéletesedve ez a technológia. Az XX. század végén azután a fax, majd később az Internet elkezdte kiszorítani és az ezredfordulóra gyakorlatilag teljesen megszűnt a világ fejlett részeiben a távgépírás. Magyarországon 2003. decemberében kapcsolták le az utolsó telexközpontot.

Apropó, telex. Tartozom még egy kis fogalommagyarázattal: a távgépírás maga a technológia, a távgépíró a végberendezés, mint például egyeske. Egyszerre azonban több, egymástól független távgépíró-hálózat is létezett. Volt egy a Postának, ennek segítségével továbbították a postahivatalokban feladott táviratokat a címzetthez közeli postahivatalig, ahonnan a kézbesítő kivitte a sürgönyt. Ezt gentex hálózatnak is nevezték. Volt ezenkívül a nyilvános távgépíró hálózat, amelyhez a cégek csatlakoztathatták a saját telephelyükön lévő távgépírókat, és ezen egymásnak közvetlenül küldhettek üzeneteket. Ezt nevezték telexhálózatnak, és innen sokszor telexnek magát az eszközt is. Végül sok cégnek volt saját belső hálózata is, pl. bankoknak, vasúttársaságnak, hadseregnek.

A következő részben elmesélem, mi lett ketteskével, a T1000-rel, illetve hogy mik a fenti billentyűzeten azok a rejtélyes billentyűk: CS, ISM, ITT, KV, SE, KI OTT, SZÁM, BETŰ. Addig is tippelhettek a miben létükről -- célszerűen kommentként e bejegyzéshez -- de csak aki nem tudja biztosra. Aki tudja, annak nem ér ellőni a poént!