Az úgy kezdődött, hogy van egy ismerősömnek egy blogja, azaz mindjárt kettő, amit követni szoktam. Egyik magáról, másik a csemetéjéről szól. Jó stílusban ír, ismerem is, a téma is jó, szóval olvasgatom, na. Most viszont valahogy korpa közé keveredett, és elkezdett valami blogos piramisjátékot, amibe ráadásul megpróbált berángatni engem is: lásd itt. (Valami elromolhatott a családi cenzúrával, pedig a pasija a borostyánláncos bejegyzésre olyan szép de határozott kommentet írt, hogy végül is kitöröltem az enyémet: legalább nem én teszem tönkre mások játékát...)

Szóval már majdnem mérges lettem, és kezdtem volna írni, némileg Brian életésen, hogy "Én csak azért sem vagyok kreatív!", de aztán végigolvastam és nem tudtam haragudni rá. Persze a megenyhülésem csak pillanatnyi. A teljes kiengesztelésnek van még egy apró feltétele:

ELAN, KÖVETELEM A BUDAPEST TÉVÉS VIDEÓT!!!

Ha Anettka is lesz rajta veled együtt, akkor kérhetsz cserébe bármit, akár még keresztszemeset is hímzek neked! Egy Micimackós gyermek-magasságmérő most amúgy is terítéken van, bár a tervek szerint Viki csinálta volna.

Bocs a többiektől, de ezt nem lehetett kihagyni. Cserébe valami vidám, mindenkinek. Ma fotóztam: