Kíváncsi vagyok, hány olvasót vonz a bulvárcím! Pedig tényleg ez történt. No, de kezdjük az elején!
Nem tudtam belépni a szobámba. Azaz épp csak belépni tudtam, de semmi többet, annyira tele volt minden vacakkal. Két nagy doboz csetresz, két bazi nagy háztartási gép (bontatlan nászajándékok), pelenkák hegyekben (akciósak, tiszták), és egy csomó ócska lom. Ez utóbbiakkal terveztem ma este leszámolni.
Íme a leltár a teljesség igénye nélkül:
- VHS videomagnó, erről még írtam is anno
- 2 digitális multiméter
- úgy 500 alkoholszonda, kb. tíz éve lejárt
- Lidl-s papírsárkány, soha sem szállt rendesen, tanulópénznek volt csak jó
- fehér zománcfesték
- NiCd akkutöltő, kb a VHS érából
- Filmes fényképezőgép, automata, középgagyi, fixfókuszos, kb. a NiCd érából. Ezt sajnáltam a leginkább, még az elem is jó volt benne (ezt külön dobtam ki), de semmi értelmes dologra nem lehet használni. Ráadásul anno elrontotta az összes búváros képemet, mennie kell.
- Kvarcóra, még a Skodához vettem (brühühü)
- Egy hűtőkompresszor (végre!!!)
Már majdnem összeraktam a pakkot, amivel holnap elautózok a hulladékudvarba, a lelkiismeretemet megnyugtatni. Mondjuk szerintem ők ugyanúgy ásnak egy bazi nagy gödröt valamelyik falu szélébe, belehányják az egészet és betemetik húsz centi földdel unokáink nagy örömére, de hát én ennyit tehetek. No szóval épp összeraktam a cuccot, amikor szemembe röhögött az íróasztalról a Maci.
A Maci egy ócska kék gyermekcsörgő, a hasán három LED-del, a hátán "Made in China" felirattal. A csörgés mellé villog a hasa hülyén, miközben felváltva recseg el pár amerikai dalocskából egy-egy sort. Yankee doodle, Hull a pelyhes, ilyesmi, horror az egész. Biztos ismeritek, ugyanezt a csipet rakják az összes hasonló vacakba. (Csak hogy tisztázzuk: tudom, ma már az a gyanús, ami nem Kínában készül, továbbá nincs semmi bajom az amerikai gyermekdalokkal, de ez így együtt tényleg annyira igénytelen, hogy nem gondolom, hogy a picur fejlődését bármiben is elősegíti, ellenben a szülőknek sem tesz jót.)
Nem tudom hogy került hozzánk, de az biztos volt, hogy így nem maradhat. Gondoltam kiszedem belőle az elemet, csörgőnek még elmegy, bár Eszter a mobilokat azért jobban komálja, és csörgője is van vagy száz. Nem sikerült. Nem, sehogy sem: egyszerűen nem cserélhető benne az elem. Ekkor döntöttem a brutalitás mellett.
Ha nem adja az elemét, akkor kidobom az egészet. Viszont ha már ilyen környezettudatos (micsoda szó!) napom van, legalább az elemet kiveszem belőle, az mégiscsak veszélyes hulladék. No, itt jött a kalapács a képbe.
Azt gondolom sok apa irigyel azért, mai ezután következett! Pedig nem is volt olyan kéjmámor: nem tudom próbáltatok-e már a konyhakövön kínai macit szétverni, de meglepően nehéz meló. Hatalmasakat sóztám rá, de ez csak röhögött rám. Ekkor eszembe jutott a régi mondás: "Ha nem megy, ne erőltesd! Fogj egy nagyobb kalapácsot!"
És lőn! a Maci kezdett egyre rosszabbul kinézni, de hihetetlen módon még zenélt és villogott. Még pár perc közelharc, és végre darabokban volt a dög. A két gombelem fixen beépítve, a hangszóró már kettétörve, de még a sárga LED ott villogott vádlón.
Pár perc múlva azonbana műanyagok a kukában, az elektronika az alkoholszondák mellett, az elemek az elemes dobozban. Győzelem!