Következzék a várva-várt hónapló! Eszter közeledve a fél éves korhoz egyre újabb kunsztokkal lep meg minket.

Először is, forog. Hátról hasra, hasról hátra, stabilan, bármerre, bármikor. (Bár Viki szerint hátról hasra főleg csak balra.) Így egész jól halad oldalra. Kúszni is szeretne, de az még nem nagyon megy neki. Viszont, ahogy ismerem, nemsokára azt is megtanulja. Olyan.

A profi forgás miatt már ő dönti el, milyen pozícióban alszik. Néha oldalt, és újabban egyre többször találjuk hason is. Az is vicces, hogy az ágyikójának különböző végeiben lelünk rá. Új kunszt, hogy felhúzza az orrát, és közben fúj. Nem tudom, ezt miért teszi, de nagyon poén.

További projektje volt, hogy bekapja a lábujjait. Pár napig dolgozott rajta, az első lépés az volt, hogy sikerüljön elkapni a lábát. Ha ez megvolt, onnan már könnyebben ment, és persze a végére sikerült. Már egész mélyen tudja...

Bár minden nap majdnem olyan, mint az előző napon, mégis folyton változik. Egy-két hétig nem hagyta, hogy úgy mossam az arcát, ahogy eddig. Eddig ugyanis bevizeztem a tenyerem, és végighúztam az arcán: „csukd be szemed, csukd be szád” -- sutty. Ebből később „csukd be szemed, nyisd ki szád” lett, egyszerűen azért, mert azt jobban megfogadta... Szóval ezt megelégelte, és kezdett balhézni azért, ha víz éri a szemét. Most ismét elfogadja, fura. Egy ideig lőttek a hosszabb éjjeli alvásnak, mert nekiállt háromóránként ébredni, de most ezt is abbahagyta. Lehet, hogy a kibújó foga fájt?

Az abszolút kedvenc: kacag. Nyitott szájjal, hangosan, boldogan. Először csak akkor csinálta, ha a hasát puszilgattuk, de már a simogatásra is, sőt elég hozzá egy vidám grimaszt vágni. Azt is szereti, ha emelgetem, és nagy kedvenc -- erre a „pesti” nagymama jött rá -- ha tapsolnak neki. Arra majdnem mindig kacagni kell, az olyan vidám dolog.

Egészségügy. Sok minden történt, összességében azért talán pozitív a mérleg. Szóval csak nem hízott (akarom mondani „gyarapodott a súlya”) eléggé, hiába a szellemirtós zselé, így a doktornő felírt valami tápszert az anyatej mellé kiegészítésnek. Viki kiváltotta, én pedig bojkottáltam, miután megnéztem, hogy mit tartalmaz. Ennél egy tekercs alufóliában is több a természetes összetevő! A doktornő kicsit morcos lett ezen, de felírt egy másik tápszert, ami már szerintem határozottan vállalhatóbb. Most egy kicsit kap ebből az evések egy része előtt. Imádja, és kevesebbet is bukik, amióta ez az előétel. Bye-bye Ghost busters zselé! (Sosem szerettelek!) A súlybeli gyarapodás meghökkentő: heti 20-30 dekagramm, szóval hamar behozta a lemaradást, pedig tényleg nem kap sokat ebből a trutyiból.

A gyarapodás látszik is rajta: kikerekedett, és közben a sok fekvéstől, forgástól a haja is kikopott. Még mindig kék a szeme, vajon ilyen marad?

Mindeközben a tejen és a tápszeren kívül tovább bővült az étlapja: kapott már reszelt almát, friss sárga és őszi barackot (még nem a pálesz, csak a gyümölcs), sütőtököt, meggyet. Van, amit jobban szeret, van amit kevésbé, de amit a szájába rakunk, azt lenyeli. Mindegy mit, akár a gyógyszert is. Újabban pedig már a kanál láttán elkezd nyelni. Vajon kire üthetett?!

Különben szerintünk kezd rájönni, hogy amikor mi, szülők eszünk, akkor valójában mi is történik. Azaz, hogy kimarad valamiből, ami jó. Tegnap ennek kapcsán hangosan cuppogott a szájával.

No de vissza az egészségügyhöz. A doktornő meggyanúsította, hogy refluxos, azaz nem zár jól a gyomorszája és visszajön a gyomorsav, ami baj lehet. Mindenféle horror vizsgálatokkal ijesztgette, ami be is vált. Mármint az ijesztés, mert ezek előtt volt még egy ártalmatlan teszt, ahol is szépen tisztázta magát a kiscsaj: nincs baja. Összeszedett viszont egy szájpenészt, de észrevettem (hála Dr. Spocknak, bírom ezt a könyvet). Hála annak, hogy hamar kiderült könnyen orvosolható volt a dolog. Végül álljon egy vidám esemény így az eü. blokk végén: ünnepélyes keretek között kidobtuk a terpeszpelusát a kukába!

Befejezésképpen a forgásról még pár szót. Van ez a sárga játszószőnyege, nagyokat tud rajta aludni minden pózban. A minap ezen fordult volna hasra, de elakadt az íves keresztbordájában (vagy mi ez... ld. lenn a képet, az a sárga izé, ami olyan, mint az iglu sátrak váza). Nekifeszült, de semmi, majd amikor kicsit lazított, az a rugalmasságánál fogva visszalökte a hátára. Nagyon cuki volt, ahogy döbbenten nézett, hogy hát ez meg mi volt?!

Ugyanide Viki felkötözött egy színes kendőt, hogy játsszon vele. Ennek a vége valahogy felcsavarodott a kezére, miközben forgott. Valamin nagyon elgondolkozva beszéltem Vikivel, miközben ezt láttam a szemem sarkából. Nem is nagyon figyeltem oda, de önkéntelenül is megkérdeztem:
-- Te kikötözted Esztert?!

Ez épp 13 kép, íme hozzá a +1 videó: