A minap jövök haza, a városból kivezető egyik nagy sugárúton. Kétszer két sáv plusz buszsáv, sőt oldalt egy szervizút is van. Kifele sosincs dugó, hisz az út autópályában folytatódik, lámpa nincs, lehet menni. Kivéve, ha van valami fennforgás, mint tegnap is. Fékezgetés, helyezkedés, bátrabbak a buszsávban kerülik ki a valamit. Már épp mentem ki a szervizútra (amúgy is arra kell hazamennem), amikor látom, hogy a valami egy Lada Samara (az oroszosoknak Szputnyik), benne egy csaj telefonál. Barna volt, így gondoltam, hogy tán nem jókedvéből áll ott. Én éppen nem nagyon siettem, gondoltam beszéljük ezt meg: félreálltam. Táskát a kocsiban nem hagyunk, egy percre sem, így jön az is. Bőr oldaltáska, odalifegek vele.

Két pszichológus karambolozik.
-- Akarsz beszélni róla? -- kérdi az egyik.
(baromi régi, ja)

No, én is így valahogy, mire vázolja, hogy megállt az autó. Azt látom. De ő nem akarta. Valahogy ezt is vágtam. Eléggé pánikban volt, mert hogy ott a négy gyerek is vele, és jajj, most mi lesz. Mondjuk én csak hármat számoltam, de ezen jobbnak láttam nem vitatkozni, mondom neki inkább, hogy toljuk le a Csacsit az útról.

-- Miért? – kérdi. Közelebbről látszik, hogy festve van a haja.
-- Hát a forgalom, a dugó... -- bökök hátra.
-- Akkor én most toljam? -- kérdi riadtan
-- Ne!! -- most már én is riadt voltam. -- Kormányozz, fék ki, váltó üresbe. -- mondjuk nem mondtam, hogy merre kormányozzon, de azért megoldotta.

Épp ott volt egy felhajtó, még a buszsávnál is kijjebb lehetett tolni. Árnyék is volt, igazán lakályos kis helyet lőttünk be. Oldaltáska közben idétlenül lifeg, de hát nem erre készültem reggel.

No, ekkor tűnik fel egy pasi gyalog jobbról. Több tízezren járnak erre naponta, de mégis egy ismerős, a főnököm jön csodálkozva, hogy én Opellel indultam. Vázolom, hogy ártatlan vagyok, kérdi, hogy segíthet-e. Már frankón lendületben voltunk, de legalább a táskát megfogta, így mégis menőbb megmenteni a világot.

A csajjal megbeszéltem, hogy itt jó nekik, már jön az összes rokon segíteni.
-- Különben is lehet, hogy csak az akkumulátorról esett le az az izé, mint múltkor -- tájékoztatott.
-- Ja, de azért odébb gurulhattál volna, amíg még ment -- gondoltam, miközben eszembe jutottak a Skodás gázbowden-elszakadós esetek. Ha rosszak lesztek, megírom őket.