Ködlámpa blog

-- Halló, tessék! -- veszem fel a telefont.
-- Halló, jó napot, az XY távközlési társaságtól keresem, egy remek ajánlatom van Ön számára.
-- Parancsoljon. -- eddig ritkán jutunk az ilyen telefonos rátukmálósokkal, de most az egyszer speciel érdekelt az ajánlatuk.
-- Mivel ön hűséges ügyfelünk, felajánlunk Önnek a meglévő ADSL szolgáltatása mellé mobiltelefonos internetet is, ingyen.
-- Köszönöm, erre nincs szükségem. Viszont ha már hívott, gondolkozom, hogy lemondjam az ADSL-t is, mert túl drágának tartom. Nincs valami jobb ajánlata a jelenleginél?
-- Hm... Jól tudom, hogy jelenleg havi 9500 forintot fizet az Internetért? -- kérdi ő, éntőlem.
-- Asszem igen -- nem emlékeztem, csak arra, hogy sokat.
-- Nos, ez esetben egy év hűségnyilatkozattal 8500 Ft-ra tudjuk csökkenteni a díjat.
-- Köszönöm, még gondolkodom rajta.
-- Rendben, visszhall.
-- Visszhall.
Megyek be az asszonyhoz, mesélem az ajánlatukat, ő meg felnevet:
-- Krisztián, mi havi 7500 Ft-ot fizetünk!!

Pár hét múlva újra felmerült a téma, amikor is rájöttem, hogy a kábeltévé társaságunknak a kábeltévé díj mellé (5100) még kb. 4000 Ft-ot fizetve 6 megabit/sec-es Internetet kaphatok ráadásul még egy telefonvonalat is. Igaz, IP alapút, amiről rossz véleményem van, de legalább itt az alkalom, hogy bizonyítson, pénzbe most nem kerül.

A szerződéskötéskor kaptunk ráadásként egy beltéri egységet (azaz set-top-boxot), amivel a kábeltévén jövő digitálisan kódolt műsorokat is nézhetjük. Sok értelme mondjuk nincs, mert ezért a pénzért kb. ugyanazok a csatornák jönnek digitálisan, mint analóg módon, de legalább kipróbálhatjuk ezt is. Hát, elég gagyi maga a kütyü, és az adás is csak alulról közelíti az analóg minőségét, amit az informatikus társadalom nevében cikinek érzek, de sebaj, lényeg a net. Bár van azért ennek az digitális tévé vevő doboznak egy igazán hasznos funkciója is: szép nagy zöld ledekkel mutatja a pontos időt, így végre a szoba majd’ minden pontjából tudjuk, hány óra van. Komolyan, ezért megérte.

Szerződéskor azt mondták, hogy egy-két héten belül jönnek majd a szerelők üzembe helyezni a kábelmodemet. Másnap reggel csöng a telefon, hogy fél óra múlva jönnének... Nem rossz. Szerencsére épp itthon voltam, mert bár udvariasak voltak, majdnem szétbarmolták a kérót.

A sztori ott kezdődik, hogy a dolgozószobának használt helyiségbe évekkel ezelőtt, amikor felújítottuk a lakást, bevezettük a telefon és a TV kábeleket is, felkészülve az ADSL-re és a kábelnetre is. Sajnos a kábeleket nem lehetett csőben húzni, mert egy része a falnak beton, így maradt azok befalazása. Most tehát büszkén mutattam a pasinak, hogy itt a gép, itt a kábeltévé csatlakozó, egymástól 30 centire.

-- Ó, nem, az nem úgy van -- keserített el a szaki, majd elmagyarázta, hogy ezt bizony nem lehet használni. Fel is vázolt ennek okairól egy rövid listát:
* A két tévé felé ez két leágazást jelentene, de ez esetben csak egy a megengedett
* A falban kétszeres szigetelésű kábel van, holott ide háromszoros kell
* Fali csatlakozóról szó sem lehet, az tönkreteszi a felfele irányú kommunikációt
* A TV készülékek elé kell egy spéci felüláteresztő szűrő
* Csak az ő rároppantós csatlakozóik jók, amiket a boltban lehet kapni, a csavaros, az gagyi, és nem fog menni vele a net.

Amit mondtak, logikusnak hangzott, de azért fájt. Egy ideig még próbálkoztam, hogy hátha, de nem, hajthatatlanok voltak. Ráadásul szemmel láthatóan nem ma kezdték, értettek hozzá. Viszont ne aggódjak, pillanatok alatt végigfúrják az ő kábelüket a három helyiségen. Ezt nem hagytam, így abban maradtunk, hogy nem fúrnak, csak áthozzák az ajtókon. A dolog működött is, dőltek a bitek ezerrel, csak a lakásunk nézett úgy ki a dobról letekert sok-sok méter kígyózó kábel miatt, mint egy a frontvonal szögesdróttal a második világháborús filmekben.

-- Adjunk azért egy esélyt a fali kábelnek! -- felkiáltással szétszedtem a művüket még aznap, és betereltem a netet a falba. Mivel sem rároppantós, sem csavarós csatlakozóm nem volt, csak úgy a levegőben összeérintettem a vezetékeket. Minden valamirevaló szakember ettől a haját tépné, hiszen ez nemhogy nem háromszor szigetelt, de egyszer sem, sőt, így kizárt dolog, hogy bármi értelmes jel átjusson rajta. Én is így gondoltam, de egy próbát megér. Természetesen teljes sebességgel, hibátlanul működött a hálózat.

Azóta vettem 50 Ft-ért egy csatlakozót (a gagyi, csavarós fajtát), és összeraktam rendesen a cuccot, így már nem kell fél kézzel a dugókat összefogni netezés közben. Működik is szépen, pedig a hülye szűrőt csak azért sem raktam be a TV kártya elé.
Különben a modem képes mérni a vonali paramétereket. A jó kábellel ugyanazt a jel/zaj viszonyt mértem, mint a -- nevezzük így -- széppel. Ez utóbbival a vett jel teljesítménye 4 dB-lel kisebb, azaz (ha jól számolom az inverz logaritmust) a 40%-a a jó kábelének, de ezek szerint ez még bőven elég.

A majdnem-fúrás-affért leszámítva elégedett vagyok a szolgáltatással: sokkal gyorsabb a net, ráadásul sokkal olcsóbb is, mint volt. Ideje volt tehát felhívni a régi szolgáltatót, hogy lemondanám az ADSL-t.
-- Miért, mi a gond? -- kérdi a hölgy.
-- Drágállom.
-- Hm, látom 7500 Ft-ot fizet havonta. Hát ezt 7350-ig tudnánk csökkenteni -- próbálkozott, mielőtt megadta, hogy hova kell küldeni a faxot...