Dicsőséges győzelem! A hat komment (köszi!), egy email és ráadásul Dr. Spock meggyőzte Vikit is, hogy hadd egyen a baba, ha éhes!

Apropó, Dr. Spock.  Egy igazi klasszikus: annak idején ez volt A babakönyv. Néhány nézete már idejétmúlt, manapság pl. inkább háton szokás fektetni a babákat, nem hason, de az egész úgy kb. rendben van ma is. Beleolvasva, nekem kifejezetten szimpatikus a hozzáállása. Ami nem szimpatikus, az az, hogy közel 800 oldal, ez még Ken Follettből is sok (nem is olvastam el emiatt a Katedrálist, bár mindenki szerint szuper), így marad a szemezgetés. Mindenesetre vicces volt, hogy találtam a könyvben egy kézzel írt listát „szüléskor a kórházba vinni” felirattal, két résszel: „magamnak”, és „a gyereknek”. Ez utóbbi voltam én...

Az igazsághoz egyébként hozzá tartozik, hogy Eszti kiállt az anyukája mellett, és újabban három óránál gyakrabban ritkán kér enni. Ez jó, így mindkettőnknek igaza lett.

Rékának: nem mindig ilyen diszkrét, ez csak a kezdet... Mindenestre új, hogy sírás előtt legörbül a szája, ahogy látszik is a videón. Elfogult vagyok, de ilyenkor (is) nagyon cuki szerintem. Gergőnek külön köszi az abszolút objektíven leírt igen szubjektív véleményt! Mondjuk ez a tejliga igen extrémnek tűnik. Sörliga, esetleg.

Esztinek amúgy folytatódik a társasági szezon, bár a legjobb időpontok már elkeltek, de azért szívesen látjuk azokat a barátokat, rokonokat is, akik még nem látták! Sőt, Viki szerint lassan mi is mehetnénk, hogy ne mindig nekünk kelljen takarítani. (Nem illik a blogba a szmájli, de ide muszáj, nehogy túl komolyan vedd: :) Bár igazából komoly...)

Ezzel kapcsolatos hirdetmény: egy kisbabának ajándékba elég kevés dolgot lehet venni, és Eszter köszöni, de mostanra kb. az összes létezőt megkapta. (Ugyanakkor amit eddig kapott annak természetesen mind örültünk, és persze ő is!) Szóval, ha jön valaki, bátran ne hozzon neki semmit, nem fog haragudni. Mi sem.

Hm, Viki szerint ezt inkább fogalmazzam így: „egyeztessetek előtte velünk”. Úgy látszik, ő Eszti nevében is nagyon szeret ajándékokat kapni!

Régi tartozásom, hogy húgom kolléganőinek, barátnőinek küldjek valamit. A következő "Két kézzel kapaszkodik" címűt képet tehát nekik -- úgy is mint hűséges olvasóimnak -- ajánlom: