Pénteken a napsütés és a leesett hó kapcsán elgondolkodtam, hogy milyen jó is lenne elmenni idén is a Budai Trappra, elvégre ilyenkor szokott lenni. Hamar kiderült, hogy pont egy héttel maradtam le róla, de azért szombatra sikerült egy fél nap kimenőt kapnom és összeszervezni egy kis havas pilisi túrácskát. Kb. 20-30 cm hó, ragyogó napsütés, és a látszat ellenére cseppet sem fáztunk. Igazán kár lett volna kihagyni:

Következőleg ki tart velem?

Junk food

Bár bőven ettünk igazán szuper ételeket is a hétvégén, valahogy nagyon összejött a junk food (magyarul kb. silány gyorskaja) is: „gyári” pizza, McDonald’s sajtburger, gyorsfagyasztott panírozott sajtos pulyka. A pizza végül is a jobbak közé tartozott, egész ehető volt. Viki ugyan százszor jobbat süt, de most a pici mellett erre futotta az időből. A sajtburger viszont büntetett.

Ha sietek szoktam néha venni egyet, 230 Ft, útba is esik, és mi tagadás ízlik is. Nemrég ért az első sokk, ugyanis újabban a csomagoláson is feltüntetik nagy büszkén a termékek tápanyagtartalmát, sőt külön webhelyet készítettek ennek. Már a címe is lenyűgöző: A harmonikus étrend örömei. Ebből kiderül, hogy egyetlen sajtburger (ami a fél fogamra sem elég) egy átlagos felnőtt napi sószükségletének 34%-át tartalmazza, de például a McChicken és a Sajtos McRoyal sótartalma 50% felett van. Egyetlen hamburgerben, harmonikusan. Sósak is rendesen, de hát ettől lesz öröm az öröm. No de nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy siettem a túrához a találkozóra, és Esztertől elég nehéz volt szabadulni. Így nem vittem enni, csak beugrottam a McDonald’s-ba sajtburgerért, hogy majd megeszem a hegyen. Sok jóra nem számítottam, hiszen a kihűlt kaják sosem olyanok, mint frissen, de azért ilyen rosszról álmodni sem mertem. Nem is tudom, hogyan írjam le. A „húspogácsa” olyan volt, mint... mint... nos, talán mint egy vastag nedves hullámpapír, avagy egy puha forgácslap. Most már értem, miért kell x perc után kidobniuk a gyorsétteremben, ha addig nem adták el. (Tudja valaki, x = mennyi?) Kegyetlen, komolyan. Nem hiszem, hogy most egy darabig ilyesmi kaját egyek. Frissen sem. El nem tudom képzelni, miből csinálják, ami három óra alatt ilyen szinten lebomlik párolt Trabant-kasznivá.

Végül ma vacsira ez a sajtos pulykaizé volt kitalálva. A kapható legjobb, legalábbis legdrágább, de ez is fényévekre van a pulykahústól. Többe is kerül, nem is értem, miért vesszük. Jó, elcsesztem én is rendesen, túl meleg olajba tettem, ettől kicsit megégett. Jó, nem kicsit. Jó, bekapcsolt a tűzjelző is. Ezzel együtt belül nyers maradt, szóval sikerült a klasszikus elb****s összes tünetét produkálnom. Beraktam a mikróba kicsit menteni a helyzetet, de ez persze csak arra volt jó, hogy kiderüljön, igenis lehet rosszabb. Szerencsére a szuper jó krumplisaláta elvitte a balhét.

Altató

Muszáj Eszterről is írnom, hisz „belőle él a blog”, ő a sztár, aki a látogatókat vonzza. Mondjuk most kicsit fasírtban vagyunk, ugyanis frankón összepisilte az ágyunkat. Igaz, én vagyok a hülye, kellett nekem fürdetés után, pelenkázás előtt felette tartani. De olyan cuki kócos volt, hogy nem tudtam rá haragudni.

Miután Vikivel úgy a századik éneklés után ráuntunk Charlie: Könnyű álmot hozzon az éj dalára, új altatódalok után néztünk. Míg Viki örömmel vette, hogy megtaláltam neki a Lencsi lánynak és Zelk Zoltán „Este jó, este jó”-jánaka szövegét, én más irányban próbálkoztam. Kiderült például, hogy az Abba: Super trouper-ét egész komázza a kiscsaj. Egy haver javasolta félig poénból a Békén szusszan a mackóhad című dalt, ami nagyon durva: kommunista altató mozgalmi dal. Többé-kevésbé emlékeztem rá általános isiből, de most nagyon meglepett, hogy ilyen is volt. Ami viszont eléggé bejött, az az Einst ging ich am Strande der Donau entlag című pikáns (és akkor finoman fogalmaztam) német dalocska. Nem is csoda, jó hosszú dal, sok benne az ismétlés, kellemes a ritmusa. A dallama meg tök mindegy, én úgy is egy hangon éneklem.

Képek, videó

Pirospozsgás:

Csak leraktuk egy pillanatra, és elaludt. Így:

Hát nem jó neki?

Ritkán cumizik, de akkor lelkesen: