A mai bejegyzés, azt gondoltam, nem Eszterről fog szólni, hiszen végül is ez Ködlámpa blog, kéremszépen, nem Eszter blog. Ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy mégis Eszti itt a fő vonzerő -- úgy látszik egy webnaplót is könnyebb nőkkel eladni... Szóval végül is volt két-három tűrhető kép, plusz egy kis videó, pár sor meg csak került hozzá:
Eszter nyilvános dicsértet érdemel. Hadd tudja meg az egész Internet: nagyon jó kislány! Ha nem fáj a pocakja, akkor legtöbbször alszik, eszik, vagy csak szép csendben okosan nézelődik. Sajnos azonban sokszor fáj neki, látszik, hogy bántja valami, nem szimulál. Ez az állapot evés után két-két és fél óráig is el tud tartani, és mivel háromóránként eszik (akár az apja...), bizony nem könnyű neki. Ma különben megvádoltam Vikit, hogy nem is tejet szopik belőle a kiscsaj, hanem sört, ugyanis akkorákat tud böfögni tőle -- mármint Eszti, persze! -- mint egy matróz a második rekesz után. A helyzeten javítandó most épp valami kanalas orvossággal kísérletezünk. Állítólag pár nap, amíg hat, de reméljük akkor tényleg jobb lesz neki. Addig pedig marad a pocakmelegítés. Nagyon aranyosan elkapta közben a hajszárító zsinórját, ilyet még sosem csinált:
Ráadásnak egy nagypapás:
Eszter az orvosságot is imádja, meg úgy általában mindent, ami ehetőnek tűnik. (Ezt kitől örökölte?!) Ez a videó kicsit rendhagyó, mert nem szokott a gyógyszer előtt sírni, csak csendben belefetyeli:
