Köszi a sok tippet! Jelentem, ma este mindet kipróbáltuk. Igaz, cseresznyemagos párnánk és tetőlécünk nem volt kéznél. Ennek orvoslására felmerült, hogy gyorsan felbontunk és megeszünk egy üveg meggykompótot, de az intenzív ordítás gyorsabb megoldások keresésére sarkallt. Vizet forralni, rá egy textilpelusra, rá kis hideg víz, az egész egy nejlonzacsiba, finom meleg, rá Eszti pocakjára. Ekkor egyértelművé vált, amit addig nem hittem volna: igenis, tud még hangosabban sírni. Ezek után jobbnak láttam a háztetőt a helyén hagyni. (Nem is igaz, leszedtem volna, le én, de lapos tetős a ház.) Végül, most éjjel egy körül győzött a kimerültség és a porszívó. Éljen!
No, mindezt nem panaszkodásból írtam -- dehogynem, de letagadom! -- ugyanis a szép nagy szemeiért Eszternek bármit megbocsát az ember (ej, ezek a nőőőőőőőőők...). Szóval pusztán azért írtam ezeket le, mert más blogbavaló nem igazán történt. Azaz két vicces mégis. Egyrészt kiderült, hogy van két sor az Auchanban, amiről eddig nem is tudtam, hogy létezik. Pelenkákat és ilyen gyerekbizbaszokat tartanak ott. Ezer éve ott vásárolunk, de eddig nem tudtam, hogy van ilyen. Sokáig a kutyakajával is így voltam, de mondjuk az olyan büdös, hogy azt egy idő után nem lehetett nem észrevenni. De ehhez, úgy látszik egy gyermek kell, hogy az ember számára láthatóvá váljék. Komolyan, pont mint a Potter és a 9 és 3/4. vágány!
A másik tréfás, hogy vasárnap anyukámtól megkapta Eszti az eddigi legelgondolkodtatóbb bókot:
-- Eszter szebb, mint az Internet!
Cserébe a szokásos:
Végül egy üzenet Franciskának: