Sokan kértek folytatást a blogra (jó, na, konkrétan egy valaki, de az hogy hangzana bevezetőnek?!). Az igazság azonban az, hogy ahogy telnek a napok Eszterrel, kicsit ritkulnak az új események. Igaz, tegnapelőtt nagy lépést tettünk meg: kihasználva az enyhe időt és a napsütést kivittük sétálni. Ehhez végre beüzemeltük a babakocsit -- na mondjuk ez azért megér pár sort.

Szóval a babakocsit kölcsön kaptuk (köszi érte, igazán!!), és hát gondoltuk, kimossuk a huzatát használat előtt. Hát, nem volt egyszerű menet. Bár Legón nőttem fel, és időközben majd mindent szétszedtem a környezetemben a tévétől az autóig, és ezeket ráadásul javarészt össze is tudtam rakni, azt kell mondjam, ez a babakocsihuzat-ügy a húzósabbak közé tartozott. Lefele ketten bontottuk Vikivel, olyan bő fél órát, visszafele az én harcom volt. Felhoztam a lakásba a tárolóból a kocsi vázát, be a konyhába (épp befér) és elkezdtem. Millió gurtni, patent és tépőzár, és csak egyetlen sorrend van, ami nyerő. Próbáltam összecsukva, kinyitva, a kerekeire és az oldalára állítva. Izzadtam, de haladtam. A vége már elég Bruce Willises volt, egy szál trikóban, leizzadva álltam a konyhakövön, de legyőztem a szörnyet. Ott állt, szép kék huzatban!

No, szóval ennek örömére pénteken és szombaton is sétáltunk bő félórát a bébivel. Ő persze az egészből sokat nem fogott fel, szépen végigaludta, de az a jó. Közben bemutattuk a szomszédoknak, csak hogy mégis, tudjanak egy arcot társítani a hanghoz...

Eddig úgy-ahogy ment a bébiszittelés, de most picit elakadtunk. Mindesetre szögezzük le: Eszter cuki és imádnivaló, és éjjel is nagyon jól viselkedik: két etetéssel átalussza az éjszakát, én pedig talán többet is alszom, mint EE. (EE = Eszter előtt, hiszen nálunk múlt csütörtök óta új időszámítás van: EU.) Szóval éjjel oké, és a délelőtt-délutánok is rendben vannak, de az esték húzósak. Nem tudom, talán a fürdetéstől felébred, de mindesetre utána nem alszik el. Van, hogy eszik, van, hogy csak nézelődik, de ekkor szokott jönni a vigasztalhatatlanul -- és minden látható ok nélkül -- órákig síros időszak. Ez az egész korábban pár órát tartott, de tegnap például délután hattól hajnal egyig, ami azért már eléggé megviselő. Fürdés előtt szépen megvan a tisztába tevés, evés, nézelődés, esetleg nyüglődés, picit sírás, majd alvás körforgás, de este ez nagyon borul. Tanácstalanok vagyunk, de ez így nem jó, sok ez az öt-hat-hét óra non-stop rá figyelés. Már az is jó eredmény lenne, ha ezt a szakaszt sikerülne estéről-éjjelről nappalra előhozni. Gondoltam, ha már itt a blog, amit sok gyakorló apuka, anyuka olvas, kikérem a véleményeteket, mi tévők legyünk, hogy este aludjon a kiscsaj? Vagy igazából ez a normális, és örüljünk, hogy nem ez megy egész nap? Ötleteket ide a kommentekbe várok. Lehetőleg persze olyanok írjanak, akiknek valóban bevált a módszerük! A legjobb pályaművek értékes jutalomban részesülnek!

Mindenesetre leírok pár bölcsességet, amit már hallottam, így ezek kilőve:

• - Ne hagyd sírni az ágyában, fontos, hogy tudja, hogy számíthat rád!
• - Ne vedd fel, mert csak hozzászokik, nem baj, ha sír!
• - apja lánya, és én sem alszom sose éjjel egy előtt, nincs is mit csodálkozni
• - csitítsd el: porszívó, hajszárító, Internetes warez oldalakról „az anyaméh hangjai” mp3 letöltése, felöltöztet és ablak kinyit, hintáztat, felvesz, de nem hintáztat, felvesz és sétál vele, stb.
• - később fürdetni
• - korábban fürdetni
• - minden baba más, nincs kész recept
• - hallgass az ösztöneidre!
• - ne hallgass az ösztöneidre!
• - jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok
• - drágán add az életed!
• - kibicnek semmi sem drága!!