Eszter ma volt hat napos.
-- Mennyi minden történt ez alatt a rövid idő alatt! -- sóhajtott fel Viki.
-- Tényleg. Viszont mennyire nem történt semmi! -- és ez is igaz.
A tegnapi nap nagy eseménye például az volt, hogy jött a doktornéni és a védőnéni gyermeknézőbe. Uhh, már én is kezdem ezt a gyerekes stílust. Szóval jött a gyermekorvos és a védőnő.
Roppant kedvesek és segítőkészek voltak. De a legjobb, hogy amikor beléptek, és meglátták Esztert, mindketten odáig voltak érte.
-- Jajj de cuki!
-- Fú, de aranyos! Csodaszép baba!
Ezt ragozták egy ideig, engem meg majd szétvetett a büszkeség. Később megmagyarázták:
-- Mindkettőnknek két fia van, így nagyon bukunk a kislányokra. -- asszem ezekkel a szavakkal.
Miután felajánlottam, hogy bár oda nem adom, esetleg még a fiúk elveheti, ha úgy alakul, megnyugtattak, hogy már van egy csomó menyasszony-jelöltjük. Mindenesetre azért a doktornő meg is vizsgálta, roppant kedvesen, de ugyanakkor alaposan. Szerencsére minden oké.
Ekkor történt. Sőt, álljon itt az utókor számára az is: ők kezdték. Megkérdezték, hogy akarunk-e cumit. Eddig ilyesmire nem is gondoltunk, de visszakérdeztünk, hogy miért, szerintük mi a helyes. Elmesélték, hogy az ő gyermekeiknek volt. Szerintük, ha csak elalváshoz használja, és két éves kora körül abbahagyatjuk vele, akkor nem lesz gond, viszont sokat segít a baba megnyugtatásában. Persze ők nem beszélnek rá, azt csinálunk, amit akarunk, de a maguk részéről nincsenek ellene.
Ma délelőtt vettünk egyet -- ezúton is köszi, sógornő! Kora délutánra jött el a pillanat, amikor sírt a baba, de a szokásos tesztekből -- evett? pelus tele? büfizett már? fázik? melege van? -- nem derült ki a hiba oka. Ilyenkor szokott jönni a másfél órás sírás, napi egyszer-kétszer. De nem most! Jött a cumi és csodát tett. Öt másodperc és néma csend, a gyermeket mintha kicserélték volna. Viki sírva tette be a baba szájába, hogy ezzel most biztos sokat árt, de az eredmény lenyűgöző volt. Éljen a cumi!
Végül a szokásos új képek és videók:
Ha Eszter ébren van, akkor néha sír, néha nem. Ha sír, akkor szerintem teljesen úgy néz ki, mint Louis Armstrong trombitálás közben. Csak Eszti talán kicsit hangosabb...
Ha viszont nem sír, akkor nagyon okosan nézelődik, tornászik. Eszméletlen, hogy néha egyszerűen a levegőben felejti a lábát. Sőt, ezt alvás közben is tudja művelni. Micsoda hasizom kell ehhez!
