Most az a legújabb tréfa, hogy nézzük a nejem orrát. A néphit szerint a szülés előtt megváltozik a nők orra: megdagad, vizesebb lesz. (Nem mindenkinél, teszi hozzá a néphit.) A néphit, azaz konkrétan a titkárnőnk szerint ha ez van, akkor három napon belül jön a baba. Azt hittem hülyéskedik, de elég komoly arccal mondta. Ettől függetlenül ma a tornán azt mondta a tornát vezető hölgy az asszonynak, hogy szerinte nincs már sok vissza, mert már másmilyen az orra. Szerintem nem... vagy mégis? Vagy mégsem? Ezen viccelődtünk egész este.

Egy tipp, hogy gyorsabban teljen a munkaidő, és hogy átérezd a probléma nehézségét: próbáld megtippelni, hogy a kollegád orra tegnapelőtt ugyanekkora volt-e! (De, az ég szerelmére, meg ne kérdezd!)

Az este nem csak vicces, de felettébb szúrós is volt. Ugyanis ma vízkereszt van, a hagyomány szerint ekkor kell leszedni a karácsonyfát. A hagyomány komoly dolog, nem packázunk vele, leszedtük. Jó, jó, már igencsak hullott is, de attól még a hagyomány az hagyomány! Mire a fa az erkélyajtóig elért, amin át elhagyta szerény hajlékunkat, már egy darab tüske sem maradt rajta. Összesöpörtük, egy teszkós zacsi majdnem telelett vele. No mit tippeltek, hány gramm száraz tüske van egy két méteres lucfenyőn? 1070 (ezzel felavattuk a babamérleget!), azaz bő egy kiló.

No és hány darab?!    (Csak vicc, gőzöm sincs...)