Mondhatnám, hogy „retro”, mostanában ez a divatos -- akarom mondani „trendi” -- de ha már nosztalgia, akkor legyen a cím is nosztalgikus.
Múlt hétvégén két csodálatos járművel is volt szerencsém utazni, elsőként, őszinte hála b. nejemnek, a Li-2-vel. Ez a gép az amerikai DC-3-as -- amely sokak szerint az első igazi, modern utasszállító gép volt -- kissé áttervezett, szovjet licenszverziója. Főleg a II. világháború alatt gyártották, és a háború után javarészt ezzel a géptípussal indult újra a polgári repülés Magyarországon. A HA-LIX lajstromjelű gép ma jelenleg az egyetlen repülőképes példány a világon, ehhez képest egészen jutányos áron lehetett vele egy kört repülni a budai hegyek felett. Csodálatos dolog, csak ajánlani tudom! Ha valakit érdekel, hívja fel a Goldtimert, akik helyreállították és most üzemeltetik. A dolog szépségét a képek talán jobban kifejezik:
A sétarepülés és egy gyors ebéd után bőven maradt még idő a napsütéses délelőttből, amelyet egy kis erdei túrával, na jó, inkább sétával terveztünk eltölteni. Tekintettel az asszony szépen növő pocakjára, igyekeztünk downhillesre venni a figurát, amiben a gyermekvasutat hívtuk segítségül. Még magamnak sem mertem kimondani, hogy hétvégén napi kétszer a gőzmozdony vontatta nosztalgiavonat megy, és hát hátha. Nos, igen:
Szerintetek hány éves gyereknek lehet már spirituszkockás gőzgép-modellt ajándékozni?
Szolgálati közlemények:
- A napéjegyenlőséges kvízre Andi válasza volt az első és egyben legszebb: „amikor az Egyenlítő síkjára esik a Nap középpontja”
- Az Invitel nem válaszolt. Ettől még egész jól alszom. Mondjuk félek, hogy ők is.
- Kriszta: nem-nem, egy telex elég!
