Sajnos ismét az irracionális énem kerekedett felül, és mire észhez tértem, ott találtam magam kettesben egy telexgéppel. (Betűnyomó távíró, avagy géptávíró. Itt leütöd, ott kiírja. Ha máshonnan nem, a Jó reggelt Vietnam!-ból ismerős lehet.) Csak álltam, és néztem. Szürke, poros, és csúnya is. Mire felvittem a munkahelyi szobámba, mert végül csak rászántam magam, addigra arra is rájöttem, hogy iszonyat nehéz, valamit szó szerint ragad a kosztól. Megfájdult a derekam, mire felértem, pedig lifttel mentem. Cserébe állítólag működik, legalábbis amikor utoljára kipróbálták, ment.

Igaz, arról nem szólt a fáma, hogy ez mikor is volt, de sajnos megalapozottnak tűnik a gyanúm, hogy valamikor az 1960-as évek végén... Akkor még állítólag Budapest egyes részein 110 Voltos elektromos hálózat volt, sajna ez is arról megy.

Szeretem a technikatörténeti érdekességeket, ezért is fogadtam el ezt a felajánlást egy internetes fórumon. Kicsit gyanús volt, hogy a hapsi házhoz is hozta... Picit beszélgettünk, elkezdte mesélni, hogy hogyan működik, de nem sokat értettem belőle. Inkább arról kérdeztem, hogy hogyan került hozzá. Szívesen elmesélte ezt is. Valamikor a ‘60-as években selejtezték ezt le, akkor pár évig otthon játszott vele, majd megunta, de kidobni nem volt szíve. Saját bevallása szerint azóta vár egy balekra, aki elviszi tőle. Ugyebár itt jövök ugye én a képbe.

Oké, felvittem, most már be is kéne üzemelni. 110 Voltom egyelőre nincs, nézzünk hát elsőre egy egyszerűbb feladatot: fűzzünk bele egy A4-es lapot! Hm, még ez sem sikerült maradéktalanul (jó, na, ez konkrétan azt jelenti, hogy abszolút csúfos kudarcot szenvedtem), de ilyen apróságok nem szeghetik kedvemet!

Irány az Internet, mindent tudni akarok e cuccról! Igen ám, csakhogy ez a cucc jóval a net előtti -- azaz akkoriban ugye ez maga volt a net. Így hát az Interneten elég kevés dolgot találtam erről. Egy véletlen folyamán a könyvtárba mentem, ahol rájöttem, hogy az mennyivel jobb információforrás e célra. Furcsa, hogy mennyire elfeledkeztem már a könyvtárakról, pedig elég jó helyek. Ennek még a szaga is tetszett. Szóval kikértem mindent, aminek a címében szerepel a telex vagy távíró szó. Mindez összesen kb. 8-10 könyvet jelent; belefér. A téma aktualitását jelzi, hogy három könyvön kívül az összes valami távoli külső raktárban porosodik, de majd azért elhozzák nekem. A háromból egyről megkérdezték, hogy biztos kérem-e, mert akkor be kell vinni az adatait a gépbe: ezt sem hiszem, hogy kivették az utóbbi húsz évben. Tök sárgák a lapjai, de legalább informatívnak tűnik. Kaptam még egy kb. A4-es méretű, vagy kétezer oldalas könyvecskét, gyilkolni lehet vele. Mint kiderült, ez az 1982 évi telex előfizetők nemzetközi névsora. Nem volt szívem nem elhozni, ha már kikeresték nekem. „82nd Annual Edition”, azaz 82. éves kiadás. Ezek szerint 1900 óta megjelent...

Hát itt tart a projekt. Néztem 110 voltos trafót. A vaterán van pár leharcolt darab, a nagyját be sem merném dugni a konnektorba. A licitek jellemzően úgy 5-7000 Forintról indulnak. Ehhez képest a sarki elektronikai boltban zsír újat árulnak tokkal vonóval 4700 Ft-ért. Kár, hogy ennyit sem ér meg nekem a dolog. Nincs valakinek egy ilyen kölcsön?

Bár az elért eredmények igencsak kezdetlegesek, a terveim azért nagyok! Ugye egy telexhez hálózat is kell, de ez a szolgáltatás Magyarországon már vagy tíz éve megszűnt. Sebaj, csinálok! De mivel kötöm össze, hisz csak egy gépem van? Hát persze, hogy a PC-vel! Amúgy az első terminálok pont ilyenek voltak: itt van Thomson és Ritchie, amin a Unix kódját fejlesztik egy ilyen teletype-on. Szóval a programot már le is töltöttem, aminek segítségével ezen fogok tudni emailt írni, olvasni, vagy akár webezni. Beteg egy dolog, kétségtelen, de megnyugtató, hogy nem csak én vagyok ilyen lökött, hanem az is aki írta, és az a sok ember is, aki már letöltötte.

Ja, és a program neve? Hevay Metal (=nehéz fém).