Ködlámpa blog

Gyermekkoromban ment a TV-ben egy jugoszláv filmsorozat Forró szél címmel. Sajnos Surdilovics úr kalandjait akkor nem láthattam, mert a szüleim szerint az felnőtteknek való volt. Ahogy utólag elnézem a róla készült leírást, egy mostani átlag rajzfilm százszor durvább, de a lényeg, hogy nekem csak egy cím maradt belőle.

-- Hé, hé, hé, kezdd az elején, légyszi!! -- harsogják az olvasók.
-- De hát már elkezdtem a közepén -- értetlenkedik a Ködlámpa úr. (?? -- vagy ki vagyok én?)
-- Akkor legalább a közepe legyen az eleje!! -- zengik a milliók.
-- Ködlámpa úr, ne tódíts! Az utóbbi egy hétben a blog.hu statisztikája szerint mindössze 32-en nézték meg összesen az oldalt! -- szól be a Lelkiismeret
-- Szégyen! -- gondolja Ködlámpa, majd szomorkásan javít.
-- Akkor legalább a közepe legyen az eleje!! -- zengik több tucatnyian. (Így sem hangzik olyan rosszul, ugye?)
-- Hát, ha ilyen sokan kérik! Kezdjük jóval korábban.

Kedves Olvasók! Sőt! Kedves Rajongók! Mint arról már szóban biztosan értesültetek, ahogy az várható volt, az esküvő megszervezéssel nem értek véget a megpróbáltatások. Újabb kihívások közelednek, méghozzá -- ta-da-da-daaaa -- egy kisgyermek személyében! (Fú, ő mi lesz a blogon? Zseblámpa? Helyzetjelző? Hülye egy metafórát választottam.) Bár a születése még kicsit odébb van, már most rettegek az apás szülés gondolatától. Mondjuk hosszú unszolásokra már az ultrahang-vizsgálatra elmerészkedtem. Állítólag lassan van esély megtudni, hogy fiú lesz-e vagy lány, de a doki hosszas szakszerű magyarázattal kísérve annyi mondott, hogy 50-50%.
-- Nem mondja! -- fojtottam magamba, mert a magyarázata egészen elvarázsolt. Tudnak valamit ezek az orvosok!

Noszóval hogy lészen ebből Forró szél? Megvan már a puzzle eleje és a vége, csak közé kell rakni a dolgokat. Szerintem egyszerű. Ha minden okés, jövő nyárra már hárman leszünk, és ez a helyzet sokáig nem fog javulni. Mármint abban az értelemben, hogy mikor mehetünk el következőleg édeskettesben nyaralni. Így most gyorsan elmentünk, a cél a horvát tengerpart volt, ahol bizony megtudtam, miről is kapta az ominózus filmsorozat a címét.

Kocsival tekeregtünk fel az úttalan utakon egy vízeséshez, csak hogy jó egy óra autózás után fenn a hegyen kiderüljön, hogy vízeséshez vezető út utolsó pár kilométerét felújítás címén egyelőre am block megszüntették. Mondjuk a légkondicionált kocsiban könnyen vettük a meleget, de kicsit furcsa volt látni, ahogy a külső hőmérő 30 fokról lassan eléri a 37-et. Azaz nem is ez volt a furcsa, hanem az, hogy emellett kifejezetten erős szél fújt. Idehaza ez szokatlan, vagy hőség van, vagy erős szél, de ilyen nem nagyon. Amúgy jópofa, nem is tűnik olyan forrónak.

A nyaralás többi része olyan volt, amilyet szerettünk volna, és amilyen várhatóan egy darabig nem lesz: nyugis. Kaja-füge-fröccs-tenger-Potter-fagyi, ahogy kell. Sárki is élvezte, már egész jó trükköket tudok vele. Egyszer megmutatom, jó? Némi kalandot jelentett, hogy összefutottunk* egy kollegámmal és családjával, sőt az utolsó éjszakát az ő apartmanjukban töltöttük. (*„Összefutottunk” = sokezer forintot elroamingoltunk...) Pityu, tündériek a kiscsajok!

Jaj, fontos közlemény! Horvátországban senki sose egyen gyrost (=kebab). Mi ugyan csak egyet próbáltunk, de ezek alapján bátran ki merem jelenteni, hogy ne. Olyan rossz volt, hogy el sem tudom képzelni, hogy ezzel egy országban lehet jót csinálni. Nem húsból volt ugyanis, mint mifelénk, hanem valami májkérmkonzervet húztak nyársra. (Brrr. (Brrr.)) (Brrr.) Ez biza nem vicc! Az ez:

Egy jó könyvet olvasok az antigravitációról. Le sem tudom tenni.