Ködlámpa blog

-- Ennyi??? -- kérdi Ködlámpáné, a Lektor, amikor átfutja a bejegyzést.
-- Ennyi, minek untassuk az olvasókat a részletekkel. -- szerénykedek.
-- Érdekli őket. -- bíztat ő.

Nos, kérem, ti akartátok! -- szerinte legalábbis.

Szóval a választott stratégia, hogy beülünk a kocsiba, valahol kiveszünk egy apartmant és kész, nem igazán jött be. Augusztus közepe ott nagyon főszezon, de egy esküvő miatt nem mehettünk később. Lényeg a lényeg, szívtunk rendesen: csak a hatodik faluban találtunk szállást, az is drága volt és hát lehetett volna jobb is. Legközelebb foglalunk előre, ez gyerekkel még kevésbé lett volna tréfás. Milyen jól teszi Pityu, hogy ő nem indul majd el foglalás nélkül -- legalábbis ezt mondta nekem még indulásunk előtt.

Ha a szállás nem is volt a legszuperebb, a tulaj mindenesetre kedves volt. Első este grilleztek, és megkínáltak minket is. Mi tagadás, csodás volt. Oldalas volt megsütve, mi ilyet nem nagyon szoktunk enni.
-- Is this pork? -- kérdi az asszony. („Sertéshús ez?”)
-- ?? -- nem érti a szót a tulaj
-- Pig? -- kérdi egyszerűbben („Disznó?”)
-- Yes! -- csillan fel a srác szeme. Majd hozzáteszi: -- Home pig. („Otthondisznó” -- gondolom házi disznót akart mondani.)

Pár nappal később gondolkoztam, hogy kéne írni Pityunak egy SMS-t, hogy ha hazamentünk és mielőtt ők elindultak, találkozzunk, mert ahova ők szándékoznak menni, arról a helyszínen kiderült, hogy béna és drága. Mire előkotrom a telefonom, már vár rajta az üzenet: „Mindjárt megérkezünk, szállásunk nincs, van tippetek? Pityu” Brrr. (Mindenesetre a segítségünkkel és némi szerencsével lett helyük, jobb is mint nekünk. Azaz mint írtam, az utolsó esténkre oda is költöztünk, mert a mienk bérlete már lejárt, náluk meg volt egy plusz szoba.)

Hazaindulás előtt közvetlenül sem állt jól a helyzet. Egyrészt az utolsó fillérjeinket  is elköltöttük A Májkrémízű Ételre Amit Nem Nevezünk Nevén, de még valahogy hiányzott egy kis emlék az útról. Másrészt emiatt már az egész országra haragudtam, de nem akartam (szó szerint) rossz szájízzel távozni. Egyértelmű nem? Fügét kell lopni elvitelre. Nem is igazi lopás, nő az minden sarkon. Mi legalábbis így gondoltuk, ám az a bácsi talán nem, aki kijött a szemközti házból, megbeszélni velünk az ügyet. A nyelvi nehézségek leküzdésére hozott magával egy jó méretes furkósbotot is. Mindenesetre végül nem került sor bővebb eszmecserére, mert az asszony és az amúgy mindössze kb. egy kiló füge hamarabb érte el a kocsit, mint ő. Szóval visszavágtunk a forró szélnek. (Brrr.)