Előirat az előző bejegyzésről: senki nem nyert, megtartom a régi hacukáimat. Az ekrü az szín, de a tippek szerint nem sárga. Pezsgőszín, meg ilyesmi. Francokat. Sárga. Tudod: "Mi férfiak, egyszerűek vagyunk. 16 színt ismerünk, mint régen a Windows. A barack, az gyümölcs, nem szín. A padlizsán az zöldség. Fogalmunk sincs, mi az a mályva."

---

Tegnap kicsit besokalltam ebbe az esküvői szervezésben, és a melóhelyen sem alakultak túl jól a dolgok. Este röviden összefoglaltam a panaszaimat egy haveromnak emailben. A nagyja sajnos nem blogra való, de egy részt idézek (nyugi, nem a rinyálósat), már csak azért is, hogy néha más stílus is legyen itt. Utána majd jobban értékelitek ezt...

„Közben egy kis süti a Mammut mekiben. Van ott valami mekkafé vagy mi a tököm, komolyan budapest legjobb sütijeiket árulják. Nemtom honnan szedik, de valami álomjók. Kb mint az a bigben vagy mi teaház a véres pálnéban, de még annál is jobb. Nem vagyok egy bigmek-addikt, de ez tényleg ott van a szeren.

Ráadásul porcelán tányér, fém villa -- jó, ebből nem futotta nekik két egyformára, de akkor is --, ha még poharat is adtak volna az ásványvízhez megcsípem magam, hogy álmodom-é. A csajszi is csinos volt, de amikor az 1100 ft-os számlát (na ja, két süti és egy víz, de legalább tényleg jó) 1000 Ft kajajeggyel és 2000 ft kessel akartam fizetni, mert az volt, közölte, hogy nem jó, mert kajajegyből nem adhat vissza. Elsőre kicsúszott egy "na ne szórakozz" a számon. Onnantól visszaadott, de majdnem megölt a tekintetével. Pont leszarom, na.”

Ma jobb a kedvem, kezdenek egyenesbe jönni a dolgok. Van végre pap, és hála az asszisztensünknek a melóhelyről, ruhám is. Olvasta ő is az előző blogbejegyzést, és amikor beszéltünk róla, látszott rajta, hogy az elegáns-ruhákhoz-is-értő kasztba tartozik. Velem, és mi tagadás, a menyasszonyommal ellentétben. Szó szót követett, végül pedig ő minket az Öltönyös Bácsihoz. Nagyon úgy csinált, mint aki ért hozzá (mármint az asszisztens, de persze a Bácsi is), így most van ruhám. Áldassék a neve!

Utána vissza a mekibe, ünnepelni. Kis hazánkban annyi, de annyi rossz, középvacak, illetve direkt borzalmas sütit ettem már cukrászdákban, hogy megérdemelnek egy kis ingyenreklámot. Előrebocsátom, semmi pénzért nem ennék egy jó főzelék helyett hamburgert ebédre, de ez a süti most is jó volt. Sőt, szuper. (Az almásat, vagy az epres-sajtosat ajánlom nagyon.) Rákérdeztem, megmondták: a Gerbeaud-ból (zserbó, na) hozzák. Mintha a Mónika Show-hoz a Tudományos Akadémiától rendelnék a forgatókönyvet. Akárhogy is, nem hittem volna, hogy egy hamburgeres gyorsétteremlánc adja vissza a cukrászdákba vetett hitemet.
 
Gondolkozom, hogy tőlük hozatom az esküvői tortát. Menüben, nagy kólával.