Az asszony befogott gombát pucolni. Algoritmikusan nem túl bonyi, de nem is a legizgibb a világon. Ráadásul értelmetlen. Amikor ezt szóvá tettem, bevallotta, hogy két iskola van. Az egyik mossa, de nem pucolja, a másik pucolja, de nem mossa. Mi állítólag ez utóbbi iskolába tartozunk. Nem tudom pontosan, hogy kerültünk ide, de egyelőre elzárkózik az átiratkozástól.

Megpróbáltam tudományosan alátámasztani a dolgot. Az nem hatottam meg, hogy a kezem a pucolás közben földes lesz, és így a tiszta gomba is. Megmostam. A kezem.

A másik érvem már megingatta. Mondtam, hogy így sokat kidobunk. Szerinte jelentéktelen mennyiséget csak. No kérem, ez márpedig egy olyan pont, ami ténykérdés. Elő a mérleg. Az eredmények: 150 gramm tiszta gomba, 43 gramm héj. Az annyi mint 43/(43+150) = 22,3% pazarlás. Azaz majdnem a negyede. Igaz, a lába ebben nem volt benne. Nem az asszonynak, a gombának. Sajna azt még macerásabb pucolni. Ráadásul a héjjába’ van a vitamin.

Nézzük, most mi lenne, ha az asszonyak lenne blogja. „Nem igaz a pasim! Mindössze annyit kértem, hogy pucoljon meg öt-hat fej gombát. Amit ez összemorgott! Képes volt le is mérni. Eközben elmosogattam három napi koszos edényt. A gombák lábát nem is mertem már rábízni. Menjen inkább a számítógépéhez...” Hát ezért jó, hogy nincs blogja. És így lett nekem.

Tisztelt Mosósiskola-igazgató! Szeretnék átiratkozni!