Jó lett volna írni a múlt szombati versenyről, de a munka és a család mellett örültem, hogy ott lehettem, leírni már nem futotta. Amúgy is leírhatatlan volt. Szerencsém van, mert Tamás megtette helyettem, így úri dolgom van: itt olvashatjátok.
Igazán nagyszerű volt dobogóra kerülni egy olyan versenyen, ahol eddig mindig az első körben kiestünk. A legjobb mégsem ez volt benne, hanem az, hogy így sokat-sokat vitorlázhattunk még így a tél előtt. Leírhatatlan jó érzés! Fel sem tűnik, hogy a jéghideg vízbe nyúlsz ismét a kötélért, vagy hogy ismét bevered valamidet valahova. Ááááá, még sok ilyet!!!
